Biztosan neked is mondták már, amikor stresszes vagy, hogy „ne aggódj, nyugodj meg”, vagy hogy „ez mind csak a fejedben van”…
Jó lenne, ha mindez ilyen egyszerű lenne…de nem az
A tudományos kutatások azt mutatják, hogy a stresszre adott válaszaink emlékei (stress response memory) az idegrendszerben raktározódnak.
Vegyünk például egy stresszhelyzetet ahol tehetetlennek, remény -és kontrollvesztettnek érzed magad. Ebben az esetben, a vegetatív idegrendszer bekapcsolt állapotban van. (ANS)
Ez az idegrendszerünk azon része, mely a testben zajló tudattalan mozgásokért és funkciókért felel (pl: légzés), pontosabban egy specifikusabb része a szimpatikus rész, mely segít „túlélni”, „kirúgni” minket a stresszhelyzetből.
Folyamatosan ingereket küld az agyból a mellékvesének, hogy aktiválja a stresszhormonjainkat (kortizol, adrenalin). Ezáltal segít a szervezetnek elkerülni a veszélyt.
Peter A. Levine (amerikai trauma szakértő) szerint a trauma akkor jelentkezik, mikor egy folyamat hatására a szervezet túlterhelődik, túltöltődik, és a személy nem képes feldolgozni és felszabadítani magát a stresszes esemény alól. Ennek elkerülésére a szervezet többlet energia „kisütésével” reagál, mint például: remegés, rázkódás, sírás, sikítás, mely segít az egyénnek feldolgozni a stresszt. Ha azonban ez az úgynevezett stressz válasz funkció nem működik, (mozdulatlanság), akkor ez a feszültség a test szöveteiben marad, és egy későbbi, kicsi esemény hatására is intenzíven aktivizálódik. Nagy mennyiségű stresszhormont szabadít fel. Szaporább lesz a légzés és a szívverés, növekszik az izomtónus és izzadás lép fel. Tehát erre a kis eseményre is úgy reagál a szervezet mintha életveszély állna fenn.
Nyilván ez a fajta reakció túlmutat a racionális irányíthatóság képességén, de egy biztos hogy a tartósan fennálló „túltöltött” állapot egészségkárosodáshoz vezet és nem utolsó sorban ilyenkor nem tudunk ésszerűen és kritikusan gondolkodni.
Levine arra próbált választ kapni, hogy hogyan lehet ebből a „mozdulatlan” állapotból kijönni…
Megfigyelte, hogy mivel a lefagyott állapotból való kilépés nagyon intenzív energiával járó esemény, az emberek nagy része nem tudja kezelni és megriad ettől az erőtől és agressziótól. Ezáltal gyakorlatilag saját magukat akadályozzák meg a kimozdulásban. Az állatoknál, mivel ez mind ösztönből működik )nincs második gondolat) és ösztönből cselekszenek (just do it) nem áll fenn traumás állapot.
Ez a trauma vagy feszültség állandóan ott van a testünkben, mint egy alvó vulkán, melyet egy mindennapi apróság is könnyen aktiválhat.
Ezért fontos megérteni a stresszre adott válaszainkat, a testünk reakcióit, és felismerni, hogy ami egykor védett minket és segített a „túlélésben” az ma már egy hátráltató reakció. Fontos, hogy szeretettel forduljunk Önmagunk és testünk felé, hogy ki tudjunk lépni az áldozati szerepből, és a szégyenérzetet elengedni.
Rengeteg olyan eszköz létezik amellyel újrataníthatjuk a testet és az idegrendszert az egészséges reakciókra, és a „lazító, pihenő” funkciókra.
A légzésterápia, a meditáció, a tánc, a sport a természetjárás vagy akár csak szeretteink ölelése beindítja az agyban a pozitív változásokat és ezáltal a boldogsághormon termelést.
Fontos felismerni a traumák jelenlétét életünkben, hogy ezen eszközök gyakorlásával, terápiával, pozitívan tudjuk befolyásolni hangulatunkat és egy örömtelibb életet élhessünk.
Ha valaki legközelebb azt mondja, hogy minden csak a fejedben van….ne higgy neki…
(Levine, P.A. Healing Trauma , Maia Kiley )
Szeretettel: Lívia