A szexualitásunk az egyik legkényesebb tabutéma.
Pszt! Halkabban! Még meghallják… Mire jó ez a nagy szemérmesség – hiszen mindenki tudja, hogy az életünk egyik fő hajtóereje a nemi vágyunk. És hogy ebben mindenkinek profinak kell lennie, úgy, hogy senki nem segíthet megérteni, mert még beszélni sem szabad róla.
A szexualitásunk magánügy. Bármi mást, amiben bizonytalanok vagyunk, vagy nem csináljuk túl sikeresen, bátran megbeszélhetjük, vagy kaphatunk segítséget, és abban is biztosak lehetünk, hogy gátlás nélkül kritizálhatnak minket. Ezt senki sem szégyelli. Ha egészségesen akarunk táplálkozni, bátran cserélünk diétákat és recepteket, de ha örömteli életet szeretnénk, akkor be kell érnünk az instant kielégüléssel?
Az intimitásban nem lehetünk tapasztalatlanok, mert elvárás, hogy mindent tudjunk róla és hogy jó szeretők legyünk. Nincs más választásunk, ugyanazt ismételjük és gyakoroljuk… és soha nem tudjuk meg azt sem, hogy jól csináljuk-e, csak azt érezzük, hogy nem érzünk semmit.
Egyvalaki előtt nem kell szégyellnünk magunkat. Megkérdezhetjük a saját testünket – és a testünk tudja a választ. A sejtjeink azonban nem szavakkal beszélnek, ÉREZNÜNK kell, amit mondanak. Itt az ideje visszatérni a testünkbe, ha elegünk van a durrbele instant szexből. Az önismeret útja a testünkben indul és a testünkbe vezet – a szégyen, a védekezés és mások – vélt vagy valós – elvárásai mind tévutak.
Akarsz végre érezni? Mozgasd ki magad a dermedt feszültségeidből!
Szeretettel: Lívia♥
