A Tèny….
Tapasztalat útján tanulunk.
Te mire vársz?
„Kell” és „lehet”. Ennek a két szónak elképesztő hatása van az érzékiségünkre, a kapcsolatainkra és a szerelmi életünkre.
A „kell” leszűkít, határok közé szorít.
A „kell” a minta.
A „kell” általában a múltból ered.
A „kell” az alkalmazkodás.
A „kell” az, amit biztonságosnak hiszünk.
És ami „kell”, talán nem a valódi önvalónkból fakad.
Azt jelenti, hogy szerintünk milyennek kell lennie egy kapcsolatnak, a szerelemnek, az érzékiség megengedhető kifejezésének.
Egy nőnek így kell viselkednie, egy férfinak azt kell tennie.
Egy feleség vagy férj ezt csinálja, azt pedig nem.
Egy anya és egy apa így viselkedik.
A „kell” az előírás.
A „lehet” pedig a lehetőségek birodalma.
A „lehet” a szabadság.
A „lehet” a kreativitás.
A „lehet” a kíváncsiság.
A „lehet” a szerelem, az érzékiség és a kapcsolatok felfedezése.
A „lehet” az a világ, amit nem ismerek.
Van benne kockázat, és olykor nagyon csekély a biztonság.
Nem tudom, hogy kell egy kapcsolatnak kinéznie – de szeretném látni, hogy milyen lehet.
Nem tudom, hogy milyen érzékiségben lehet részem, mennyi mindent érezhetek, vagy milyen lehet egy orgazmus magassága, mélysége – de szeretném megtudni.
Lehet, hogy nem sokat tudok a szerelemről – de szeretném látni, hová jutok, hová juthatunk, ha szeretlek téged.
A „lehet” folyamatos felfedezése az önvalómnak, a tiédnek, a szerelemnek, az életnek, az tudatunknak, a testünknek, a szívünknek és a lelkünknek.
A „lehet” tele van kérdésekkel.
És annak a megértésével, hogy egyetemes válasz nincsen. Vannak válaszok, vannak puzzle-darabkák, és van az élet, ami fokozatosan fedi fel magát előttünk a maga lenyűgöző rétegeivel.
A „lehet” a címkék fölé emel az érzékiségben. Lehet, hogy nem vagyok csak ilyen, vagy csak olyan. És lehet, hogy pont ez okoz örömet neki vagy nekik. Talán pont erről szól az egész.
A „lehet” megszabadít az ítélkezéstől.
Mert talán van lehetőség arra, hogy más, elfogadóbb legyek. Ezt csak akkor tudom meg, ha elengedem, amit eddig gondoltam arról, hogy milyennek kell lennie az életnek, a világnak és a kapcsolatoknak.
És talán boldog is lehetnék, ha mélyen magamba néznék. Olyan mélyre, ahol már nem számítanak mások elvárásai, a média illúzióvilágának üzenetei, és az általunk nagyra tartott társadalmi normák sem, amikben annyira hinni kell.
És lehet olyan párkapcsolatom, ami a szerelemről, az érzékiségről, a közös megélésekről, a felfedezésről és az együtt növekedésről szól – így tartós lesz, és mély boldogsággal tölt el. Nem szabad azt gondolnom, hogy tudom, mi ez, és a végén tényleg azzá tennem.
A „kell” az elme.
A „lehet” a tudás.
Ott van bennünk, mindenkiben.
Nem kell tudnunk, hogyan csináljuk. Csak éreznünk kell.
Egy ideje már megtanultam, hogy minden gyógyulás a kapcsolódásról szól.
A „lehet” arról szól, hogy kapcsolatba lépjünk önmagunkkal, a másikkal, másokkal, és magával az élettel.
Tehát azzal, hogy itt és most mi mindent „lehet”.