Valahogy rosszul értelmezzük a bizalmat. Bízni nem valaki másban kell, a bizalom nem egy kapcsolatról szól. A bizalom a saját lényegünk.
Az ember bízik… ez nem azt erősíti, amiben vagy akiben bízik, hanem hogy bizakodik; ez az ő saját ereje. Ha becsapják is, nem számít, mert a bizalom valami sokkal nagyobb, mint bármi más, amiben csalódhat. Elvehetnek tőle bármit, csak a bizalmát nem.
A bizalom belső erő, a tudatosság csúcsa. Bizonyosan sok kapcsolat próbára teszi a bizalmunkat, de a bizalom önmagában akkora öröm, míg a bizalmatlanság akkora küzdelem, hogy végül inkább a bizalmat választjuk a bizalmatlanság helyett. Emberek szerte a világon szenvednek a bizalmatlanságtól. Hiszen gyerekkoruktól azt mondták nekik: „Ne bízz senkiben, mert becsapnak. A világ tele van ravaszsággal, hát vigyázz, hogy be ne csapjanak. Csak abban bízz, akinek a megbízhatóságáról bizonyosságot szereztél. Utána bízhatsz benne. ” Csakhogy semmi értelme a bizonyosban megbízni. Az nem rajtunk múlik, hanem az illetőnek a saját megbízhatóságán. Egy ismeretlenben bízni más, hiszen pontosan tudjuk, hogy megbízhatatlan, mégis bízunk, mert a bizalmunk a saját méltóságunkból ered, ezért nem tudja elvenni másvalaki méltatlansága a bizalomra.
Aki bízik, az mindenkiben bízik. A becsapás nem rombolja, hanem építi azt. A bizalom a lét egyik alapminősége. Aki így gondol rá, annak nem kell feltennie a kérdést: „Mindent el kell fogadni?” Ez nem kérdés. Aki bízik, bármi történjék is, bizakodik. Ha folyamatosan megtévesztik, akkor is, mert nem ez számít, semmit sem vesz el a bizakodásából. A bizalom legyőzhetetlen, ezért sértetlenséget ad. Nem kell bíznunk senkiben. Senki másban személy szerint. A bizakodásunkat messziről megérzi rólunk mindenki.
Untitled design