A nagy titok: add meg magad – magadnak…
A változás békességének kulcsa az a mély bizonyosság, hogy ha fel kell adnod valamit, akkor mindig valami jobb jön helyette. Ha magadban bízol, az a titka annak, hogy félelem és szorongás nélkül élj, hogy a mindennapjaidat ne árnyékolja be az, aminek a bekövetkezése ellen küzdesz, miközben e küzdelem nélkül soha meg sem történhetne.
Amikor rájössz, hogy az élet egyetlen folyamatos mozdulat, egy olyan áramlat, amely nem kerülhet szembe önmagával, és nem ütközhet azzal, aki te vagy. Te, az emberi lény és a tudat, aminek része vagy, mintha benned lenne. Nevezheted istennek, szentléleknek, transzcendenciának, a lényege nem a nevében van, hanem abban, hogy nem fordulhat ellened.
Ellenállunk dolgoknak, megpróbáljuk irányítani őket, egyszerűen azért, mert úgy gondoljuk, hogy a biztonságért, le kell küzdenünk a változást. Azt gondoljuk, hogy egyszer csak elveszítünk valami fontosat, ha nem ragaszkodunk hozzá eléggé. A valóság az, hogy ami egyszer megvolt, az megvan, nem lehet elveszíteni, mert részünkké válik. Amikor azt érezzük, hogy elveszítettük, egyszerűen csak más funkciója lesz ugyanabban a folyamatban, csak új helyet talál, hogy láthatóvá váljék az addigi szerepe: hogy elfogadhatóvá tette számodra mindazt, ami nem rajtad múlt. Lehet ez bármi, ami valaha óriásinak tűnt, de már nincs szükség rá életed következő mozzanatában – a tény, hogy a tiéd, már nem változik, ha átengeded a múltnak, amelynek része.
A változás pillanataiban kegyelmi állapotba kerülhetsz: láthatóvá válik a Szeretet, ami nem vesz el tőled semmit, de MINDIG többet ad és megsokszorozódik. Ha hagyod magad, mindig új lehetőségek sodródnak hozzád, olyan lehetőségek, amelyek csak akkor válnak nyilvánvalóvá, ha tudatára ébredsz a magasabb rendű létednek és a léted értelmének. Ez az a pillanat, amikor határtalan erőt érzel a következő lépés megtételéhez, amikor rájössz, hogy a Föld akkor is forog, ha nem akarod forgatni – és ezzel a felismeréssel visszakerülsz az öröm állapotába.
Ami a kétségeidet illeti, először megtanulod egy lépéssel távolabbról szemlélni őket. Akár úgy is dönthetsz, hogy nem kérsz belőlük. Pillanatok kérdése, hogy a kétségek helyett a bizonyosságot válaszd, a bizonyosságot magadban. Ha ezzel a bizonyossággal szemléled őket, a kétségeid egyre kevésbé következetesek, és lassan értelmüket vesztik. Végül csodálkozni és mosolyogni fogsz azon, hogy mennyire ragaszkodtál a kétségeidhez is.
Ha megtanulod, hogy nem kell küzdened magad ellen, akkor állandósul az a tudat, hogy mindig jobb következik, és minden újdonságban benne van minden lényeges a múltadból is. Ha engedsz a sodrásnak, akkor minden, amit elengedtél, veled együtt halad tovább. Ha nem akarod kisajátítani a szeretetet, akkor a szeretet szétárad, és visszaverődik a körülötted lévő békében, harmóniában, minden kapcsolatodban, a legszebb és legizgalmasabb élményeidben. És ez a tükröződés mindent ragyogóvá tesz benned és körülötted.
A szeretetből pedig semmi sem keletkezhet, amitől félned kellene.
Szeretettel ölel: Lívia
♥
