Nők milliói sérülnek meg szülés közben, csak nem beszélnek róla
 
A szülés a női lét legnagyobb csodája. De a vizelettartási zavar, a visszatérő fájdalom és a szex közbeni kellemetlen érzet nem tekinthető a természetes velejárójának: ez mind kezelést igénylő probléma!
 
Sok kismamát meglepetésként ér, hogy hüvelyi szülést követően pelenka viselésére van szükség. Pedig ha sikerülne nyíltabban kezelni ezt a témát, akkor nemcsak lelkileg, hanem testileg is fel lehetne készülni a fizikai változásokra, illetve tisztázódhatna, milyen utóhatások számítanak normálisnak. Sajnos olyan intim problémákról van itt szó, melyeket sokan hajlamosak inkább természetesnek venni ahelyett, hogy beszélnének róla – vagy ha jelzik is a nőgyógyásznál, előfordulhat, hogy az orvos válasza szerint ránézésre és tapintásra minden rendben van.
 
Egy kutatás szerint, ami 2015 januárjában jelent meg a British Journal of Obstetrics and Gynaecology című szakfolyóiratban, a nők 24%-a még másfél évvel a szülés után is fájdalmat érez szex közben. Egy másik tanulmány alapján a kismamák 77%-a küszködik makacs hátfájással a baba egyéves korában, 49%-uknak pedig inkontinenciája van. A gond nemcsak azokat sújtja, akik hüvelyi úton szültek: egy 2014-es vizsgálat kimutatta, hogy a császármetszésen átesettek fele krónikus medencetáji fájdalommal él. És ha mindez még nem volna elég, a Michigani Egyetem munkatársai arra jutottak MRI leletek segítségével, hogy az anyák 29%-ának tudtán kívül szeméremcsont-repedése van, 41%-uknak pedig nem diagnosztizált szakadás található a medencefenék izmain, amelyek a hüvelyt kötik össze a végbélnyílással. Így hát tudományosan is elismert tény, hogy a szülés traumatikus hatással lehet a női testre, mégis rengetegen maradnak kezelés nélkül hosszú évekre, vagy akár egész hátralévő életükre.
 
Akármilyen furcsa, a szülész-nőgyógyászok általában nem szokták megvizsgálni a medencefenék izmainak állapotát, mert a jelenlegi szakmai irányelvek ezt nem követelik meg, és a képzés sem terjed ki rá. Így fordulat elő, hogy ezek a sérülések megfelelően gondozott terhesség, felügyelettel történő szülés, illetve későbbi kontrollok esetén is észrevétlenül maradnak.
 
A 29 éves Sarah őszintén megosztotta tapasztalatait az Cosmopolitannel. Elmondta, hogy hat héttel a szülés után zöld utat kapott a nőgyógyászától arra, hogy visszatérjen a szexhez a férjével, ám amikor nekiláttak a dolognak, „éles, szúró, égő” fájdalom” jelentkezett, ami még hetekig megmaradt. Egy néhány hónappal későbbi kontrollon megosztotta ezt az orvossal, aki azt mondta, hogy „lassan próbálkozzanak”. Sarah érezte, hogy a doktor nem akar ennél részletesebben belemenni a témába, neki viszont más elképzelései voltak a kielégítő szexuális életről, mint az, hogy az egész a fájdalom kibírásával lenne egyenlő.
 
Egy másik hölgy, akit Jennifernek hívnak, azt mesélte el, hogy a második gyermekének születését követő hathetes kontrollra nem javult, hanem súlyosbodott az állapota. A baba érkezése után két héttel történt meg vele, hogy elindult bevásárolni, és a boltban szembesült a ténnyel: képtelen visszatartani a székletét és a vizeletét. A bugyiján megjelenő foltok természetesen a hangulatára és a párkapcsolatára is hatással voltak. A nőgyógyász méhsüllyedést állapított meg nála, amitől folyton nehézségérzete támadt odalent, a szeméremajkai pedig minden eddiginél mélyebbre ereszkedtek. Jennifernek a futás volt az egyik kedvenc közös programja a férjével, de a „mellékhatások” miatt inkább lemondott róla, és a futótársainak nagy részét is elveszítette. Magányosnak, mocskosnak és rosszkedvűnek érezte magát.
 
A szülés utáni depresszió kialakulásához gyakran a szülés közbeni sérülés is hozzájárul. Az erős fájdalmon kívül az esetlegesen téves diagnózis, a nem megfelelő kezelés, a stigmatizáció és a mellőzöttség érzése mind súlyosbítja a lelki terhet. Arról nem is beszélve, hogy a kismamák olyan hormonváltozásokon mennek keresztül, amelyek miatt a társadalom érzékenyebbnek bélyegzi őket, így megeshet, hogy nem fogadják kellő komolysággal a panaszaikat a szakemberek.
 
A Stanford Egyetem női egészségprogramjának részeként Kegel-gyakorlatokat, azaz hüvelytornát javasolnak a szülés közbeni sérülések megelőzésére, illetve kezelésére. Ezeket azonban a résztvevők negyede nem végzi megfelelően, ráadásul olyanok is vannak, akiknél túl feszes a medencefenék, így náluk ezeket az izmokat inkább nyújtani kell. A probléma összetettségét fokozza, hogy a hüvelytorna önmagában a többieknek sem feltétlenül elég, mert azt ugyan jól elmondja es tanítja a módszer, hogy hogyan kell a hüvely izmait feszesíteni de mi van akkor ha ezeknek az izmoknak inkább nyújtásra van szüksegük. Ugyanúgy mint egy állandó stresszben levő testnek, itt is inkább a megfelelő lazulásban kellene segíteni. A megkeményedett hegszövet és a környező izmok pedig szakszerű masszírozást igényelnek (dearmouring or scar tissue massage).
A tanulság tehát, hogy semmiképpen sem kell belenyugodni, ha a szülés utáni kellemetlenségek hosszú ideig fennállnak. Mindig van segítség, ami anyaként is lehetővé teszi a nőiesség teljes megélését.