Ha elfogadjuk Deepak Chopra gondolatait – és miért ne fogadnánk el -, akkor látszik, hogy a trauma pontosan az ellentéte az önmegvalósításnak, a gyógyuláshoz újra ugyanazt az utat kell bejárnunk, ugyanazt a piramist emelnünk.

A biztonságérzetünk az első szilárd alap, amit a trauma kirúg életünk építőkövei alól. Egy csapásra céltalanná válik az életünk, elszigetelődünk a közösségtől, megszűnik bennünk az empátia, érdektelenségbe süppedünk és elveszítjük a hitünket. Hogyan lehetnénk hát önmagunk? Életünk romjait nem építhetjük tovább onnan, ahol elakadtunk – ha az alaptól fosztottak meg bennünket.

Ahhoz, hogy újra megvalósítsuk önmagunkat, nem elég visszafordulni ezen az úton. Hogy hitünk romjait újjáépítsük, nem elég a lelki segítség, ha nem állunk két lábbal a szilárd fizikai, testi (szomatikus) alapokon.

Az alapokat kell legelőször leraknunk: a fizikai valónkat kell biztonságban tudnunk, itt és most és a testünkben. Ez ad majd célt, támogató közösséget, megértést, tudásvágyat, és csak ép testben születhet újjá az egészséges lelkiségünk. De csak ebben a sorrendben és a testi valónkból indulva. Akarsz belülről építkezni?

Akarsz végre érezni?

Ölelés: Lívia♥

#szomatikusterápia #akarszvégreérezni #ittésmostésatestünkben #megvilágosodás #önmegvalósítás