A nők és a vágy elfojtása
Mi, nők sokféleképpen el tudjuk nyomni a vágyainkat. Kényszeresen tömjük magunkba az ételt, vásárolunk, edzünk vagy hisztizünk. Úgy, mintha ezzel lényegében megnyomnánk a „stop” gombot, nehogy igazán önmagunk legyünk, és teljes gőzzel éljünk.
Ha megtagadjuk vágyainkat, azzal bezárjuk a szívünket, testünket és csak azt fogadjuk el, ami életben tart, ami megadja az aktuális „jól vagyok” szintet. Állandóan azt hajtogatjuk, hogy „be kell érnünk ennyivel”, és szégyenkezünk, amiért többet akarunk, többre lenne szükségünk. Ekkor kezdjük el lenézni más nők életét.
De mi van akkor, ha tényleg nem elég, ami van?
Valamiért azt hisszük, hogy a szűkösebb élet, vagy egyenesen a megfosztottság érzete hozza el nekünk, amire szükségünk van. Nem akarunk asztalt borítani, mert biztosan vesszük, hogy nem megyünk vele semmire.Megpróbáljuk kevesebbel beérni. Aztán elszakad a cérna és kirobbanunk. Nem mindig a legjobbkor. Túlzásba visszük a dolgokat és felfordulást csinálunk. Elhagyjuk magunkat. Pedig mi lenne, ha helyette inkább önszeretetet gyakorolnánk, és elfogadnánk a vágyainkat?
Magyarán szólva: mi lenne, ha kiállnánk a vágyaink mellett?
Min múlik? Hogy tudod meggyőzni magad, hogy milyen értékes vagy?
Amikor sikerül, mérhetetlenül szeretni fogod a tested és az életed. A nő így tudja megváltani a világot. Azzal, hogy felismeri a vágyait, kiáll mellettük, és meg akarja élni őket. Amikor nem vagyunk kiéhezve, segíthetünk a nőtársainknak, hogy ők is rátaláljanak magukra.
Mi lenne, ha azt tanítanák a nőknek, hogy nem kell korlátok közé szorítani a vágyaikat?
Mi a baj azzal, ha több szerelemre és szexre vágyunk, szeretnénk jobb életet a családunknak és a gyerekeinknek, szeretnénk biztonságot, szeretnénk kikapcsolódni? Mi a rossz abban, ha meg akarjuk becsülni magunkat, és azt akarjuk, hogy a környezetünk is megbecsüljön minket?
Te el tudod fogadni a vágyaidat?
A női vágy teremtő energiát jelent. Ideje áramoltatni.
Szeretettel: Livia
