A vagina nemcsak a női aggyal áll kölcsönhatásban, hanem a női lélek szerves része is egyben.
„Minél közelebbről megnézzük, mit tartunk szexinek, annál világosabban látjuk, hogy az erotika az az izgalmi állapot, amit egy másik olyan ember megtalálása jelent, akivel közös értékrendet vallunk” – fogalmaz Alain de Botton filozófus. Ő az ellenpontot képviseli ahhoz a nézethez képest, hogy a szexualitást kizárólag evolúciós és biológiai tényezők vezérlik. Naomi Wolf ugyanebből a megközelítésből indult ki 1991-ben megjelent klasszikus könyvében, a Vagina: A New Biography-ban, amelyben lenyűgöző módon világít rá a test és a tudat, az intimitás és a tudatosság, az agy és a nemi szervek gyakran félreértelmezett kapcsolatára. Mindebből az derül ki, hogy a nők testi tapasztalatait csaknem az élet összes területén megélt élmények képesek befolyásolni – a stressztől a kreativitásig –, méghozzá összetett és kifinomult összeköttetéseken keresztül.
Wolf így fogalmaz:
„Helytálló az észrevétel, hogy a nő érzéki öröme nem csupán a testiségről vagy az örömről szól. A női öntudat és a remény eszközeként is szolgál, elősegítve a női kreativitást és bátorságot; a női koncentrációt és kezdeményező erőt; a női boldogságot és transzcendenciát; illetve átvivő közege annak az érzékelő képességnek, ami a szabadsághoz hasonló. A vagina működésének megértéséhez elengedhetetlen a felismerés, hogy nemcsak a női aggyal áll kölcsönhatásban, hanem a női lélek szerves része is egyben. Ha valaki megérti, amit a világ legfejlettebb laboratóriumaiban dolgozó tudósok folyamatosan megerősítenek – hogy a vagina és az agy egyazon hálózat és rendszer része, és a női magabiztosság, kreativitás és transzcendencia közvetítője –, sok megoldhatatlannak látszó rejtélyre megszületik a válasz.”
Ennek a folyamatnak kulcsszereplői azok az idegek, amik a keresztcsontnál csatlakoznak a gerincvelőhöz. Afféle információs szupersztrádaként kötik össze a méhnyakat a központi idegrendszerrel, így az aggyal is, tehát nagyban meghatározzák a szexuális reakciókat. Ez az út viszont nem olyan, mint egy autópálya: sokkal inkább hasonlít egy labirintusra, aminek a felépítése mindenkinél más és más – olyannyira, hogy az eltérések hatalmasak lehetnek. A különbségek segítenek megérteni, hogy miért egyénfüggő az orgazmus közvetlen kiváltója. (A férfi medencetáji ideghálózat sokkal egyszerűbb, hiszen viszonylag hasonló és rendezett idegpályákból áll, amelyek szabályosan veszik körül a péniszt, mint az öröm forrását.) Wolf szerint tehát a biológiai törvényszerűség szöges ellentétben áll az elvárással, hogy milyennek kellene lennie egy közösülésnek.
„A közösülés pornográf modellje napjaink kultúrájának eszményképével összhangban gyors, célorientált, lineáris, és csak a női test egy vagy két pontjának stimulálásáról szól. Ez viszont a nők többségénél egyszerűen nem működik, vagy legalábbis nem ennyire sikeresen, mert csak nagyon felszínesen érinti a női test szexualitásra választ adó részeit.”
Az érzéki tapasztalások másik kulcsszereplője maga az autonóm idegrendszer, amit az izgalmi állapot hív működésre, hogy kontrollálja az izom-összehúzódásokat, illetve a test nem tudatos reakcióit. A paraszimpatikus és a szimpatikus idegrendszer egyaránt részt vesz a folyamatban. Mivel az izgalmi állapot megelőzi az orgazmust, ezért előbb az autonóm idegrendszernek kell ellátnia a saját feladatát, mielőtt a medencetáji idegek „varázslata” következik.
Wolf hangsúlyozza, hogy egy nő elérheti a közösüléshez szükséges izgalmi állapotot, sőt akár orgazmusa is lehet anélkül, hogy valójában megkönnyebbülést, feloldozást, eggyé olvadást vagy szerelmet érezne, mert a felszínes biológiai működés nyújtotta reakciók lehetővé teszik ezt.
Az autonóm idegrendszer tolmácsként szolgál a fizikai és a tudati tényezők között. Sajnos rendkívül érzékeny a negatív stresszre, ami elsősorban a biztonságérzet hiányából eredhet. Valódi, igazán átélt orgazmus pedig csakis ellazult önátadásban lehetséges. Ez a kijelentés aligha jelent újdonságot, de az már annál érdekesebb, hogy a negatív stressznek – főleg a nemi erőszaknak és a szexuális traumáknak – súlyos biológiai szintű következményei lehetnek.
„Egyre több tudományos bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy a nemi erőszak és a korai szexuális trauma benne marad a testben – pontosabban akár magában a vaginában is –, így a legelemibb szinten fejti ki a hatását. Ebből meg lehet gyógyulni, ám a kezelés egyedi kell, hogy legyen. A nemi erőszak és a korai szexuális bántalmazás tényleg végérvényesen megváltoztathatja a szimpatikus idegrendszer működését, ami pedig annyira fontos a nő izgalmi állapotának eléréséhez. Megfelelő kezelés hiányában befolyásolhatja a nő légzését, szívritmusát, vérnyomását és az ösztönös reakcióit” – fogalmaz Wolf.
Ami még döbbenetesebb, hogy egyes tanulmányok szerint a túlzottan aktív szimpatikus idegrendszer többféle egészségügyi kockázattal jár, aminek látszólag semmi köze nincs a szexuális traumához: beleérve a szédülést, a motoros funkciók és az egyensúlyérzék problémáit, a látászavarokat és az indokolatlan megijedést is. Magyarán tehát a szexuális bántalmazás több szempontból is szabotálja a női test egészséges működését, illetve a stresszre adott válaszát. Ennek helyreállítására az érintés- és intimitásterápia nyújthat megoldást.
(by Marina Popova)
