Szőke, csupa élet és kortalan. Ahová belép, ott kő kövön nem marad. A falak pedig szép lassan leomlanak…
„Ez egy sikamlós terület…”
– Mi az emberek első reakciója, amikor megtudják, mivel foglalkozol?
– Mindenhol más. Elég sokat utazom, de a legtöbb esetben látom a meghökkenést az arcokon. Van, amikor kíváncsian érdeklődnek, viszont olyan is előfordul, hogy valaki egyből „zár”, mert hallani sem akarja a témát. Csak akkor fejtem ki bővebben, ha látom, hogy az illetőt tényleg érdekli. Általában annyit mondok csupán, hogy terapeuta vagyok. Ez is sikamlós terület, mert az emberek azt hiszik, hogy őket is rögtön górcső alá veszem.
– Mi volt az a pont az életedben, amikor beugrott, hogy ezt szeretnéd csinálni?
– Úgy öt évvel ezelőtt kezdett foglalkoztatni a dolog, de nem igazán tudtam, merre induljak. Azt hiszem, ennek a témának – pláne abban az időben – sokkal csekélyebb volt az elismertsége, és a hozzá kapcsolódó oktatás is szegényebbnek számított a mai lehetőségekhez képest. Itt most nem a pszichológiai képzésről beszélek, hanem magáról az erotikáról és az intimitásról. Több ehhez kapcsolódó tanfolyamon és workshopon is jártam. Mindenhonnan próbáltam a magamévá tenni azt a kisebb-nagyobb részletet, ami éppen megszólított. A legtöbbet viszont az utóbbi egy-két évben kaptam, és már elmondhatom, hogy teljesen világos az utam. Persze, ebben a saját tapasztalataim sem elhanyagolhatóak, sőt… Talán pont az adta az utolsó löketet, amikor hazaköltöztem Magyarországra, és láttam, hogy itthon szinte ugyanolyan érintetlen, lefedetlen a téma, mint ott, ahol előtte éltem. Azóta rengeteg találkozásban, ismeretségben és új dologban volt részem.
„A boldogulásunk kulcsa bennünk van.”
– Tehát öt év telt el az ötlet és a felvállalás között…?
– Mindig is irigyeltem azokat, akik kellő tapasztalat nélkül, de annál nagyobb önbizalommal bele mernek vágni olyan dolgokba, ami nem is az övék. Nekem is volt egy évig cipőboltom, aztán rájöttem, hogy nem nekem való. De abban is próbáltam a maximalizmusra törekedni, mint ahogy most is egy olyan tudásra igyekszem alapozni, ami számomra és mások számára is hiteles tud lenni. Ezért volt a „fáziskésés”.
– Mi az, ami ebből „tanulható”, és mi a „hozott anyag”?
– Azt hiszem, a hozott anyag a saját alapvető hozzáállásom az élethez. Szendi Gábor nagyon jól leírja a könyvében, hogy a boldogság és a boldogulásunk kulcsa bennünk van, mégpedig genetikailag kódolva. Számít tehát, hogyan viszonyulok a világhoz, az emberekhez, a dolgaim alakulásához… És persze a minták, amiket „felszedtem”, kaptam, hoztam, láttam. Ezeknek legnagyobb része szülői, generációs minta, amiből a negatív nagyon ragadós tud lenni, így terapeutaként is hosszú munka lehet rajta dolgozni. Mindezek összessége adja meg a választ arra, hogy mennyire lettem nyitott az újra, a tanulásra, a fejlődésre. Hiszen minden tanulható és újratanítható – az idegrendszernek és a testnek is!
„Az erotikus masszázs nem keverendő össze a happy finish-sel!”
– Milyen módszereket, ismereteket alkalmazol?
– Holisztikus és szomatikus szemléletet egyaránt. Az indító beszélgetésen, amikor egy kicsit megismerjük egymást a pácienssel, belehelyezem magam egy adott kapcsolatba – akár párkapcsolatról, akár másfajta emberi kapcsolatról van szó, és átlátom, hogy én hol állok ebben a szituációban. Ilyenkor nagyokat tudok csodálkozni, és ez kiváló a saját határaim megismeréséhez, plusz jól lehet vele a gyakorlatban dolgozni. A masszázs rész lehet úgynevezett medenceövi „de-armouring”. Ennek lényege, hogy a legtöbb trauma, ami a nemiséghez, a szégyenhez, a kollektív tudatból jövő fájdalmakhoz, illetve a gyermek- vagy kamaszkori molesztáláshoz kapcsolódik, fizikai és szexuális szinten is itt tárolódik. Nem véletlen, hogy egy másfajta, „hétköznapi” masszázsnál nem igazán nyúlnak hozzá. Adott esetben erotikus masszázs is lehet, ami messze nem összekeverendő a „happy finish”-sel.
– Mik a leggyakoribb problémák?
– A skála széles, de a legtöbb gond a kommunikáció hiányából ered. És abból, hogy sokan nincsenek tisztában a saját igényeikkel. Nem tudják, hogy vannak a határaik, amelyek kijelölése nemcsak nekik lenne fontos, hanem a környezetüknek is, hiszen kevesebb félreértésre ad okot. Ennek a kimunkálása eleinte akár egyfajta szembenállást is kiválthat a másik félből, mert a legtöbben önzésnek titulálják, és egybemossák az önimádattal. Ha viszont sikerül kijelölni és tiszteletben tartani a határokat, akkor sokkal tisztább, egyértelműbb lehet a kommunikáció, és az igények kifejezése is. A párkapcsolati vagy intim kommunikációt pedig az is nehezítheti, hogy problémás lehet a saját testtel való viszony, ráadásul nehezen megy a kérés és az elfogadás.
„Kérdezni bátran lehet!”
– Hogyan szoktak megtalálni azok, akiknek pont a te segítségedre van szükségük?
– Általában ajánlás útján, mert úgy elfogadhatóbb és hitelesebb, vagy pedig a Facebookon keresztül. Ha valakinek kérdése van, akár nyugodtan fel is hívhat.
– Milyen környezetben fogadod a hozzád fordulókat?
– Maximálisan diszkrét gyógyító közegben várom a vendégeimet Újbuda központjához közel, egy csendes lakásban. A parkolási és a tömegközlekedési lehetőségek is jók.
„A folyamat mindenkinél egyedi és testreszabott.”
– Hogyan történik maga a „kezelés”?
– Az első alkalom az „előjáték”, az ismerkedés. Nem biztos, hogy az illetőnek tényleg rám van szüksége, hogy tényleg én tudok neki segíteni. Kezdésként feltérképezzük a problémát, és hogy mi lenne a cél. Erre van egy-két nagyon jól használható, bevált módszerem, kérdőívem. Aztán ezen az úton haladva folytatjuk akár a masszázsig is eljutva, amit akár a terápia csúcsának is tekinthetünk. Közel áll a szívemhez a masszázs, pláne a de-armouring. A folyamat mindenkinél egyedi és testreszabott, hiszen mindenki egy külön egyéniség: egyedi életúttal, gyökerekkel, problémákkal.
– Mit üzennél azoknak, akik még nem merik teljes egészében megélni az érzékiséget, de már „kacérkodnak” vele?
– Merjék végre tényként elfogadni, hogy a szex és az intimitás az élet egyik legnagyobb ajándéka! Merjenek végre érezni, és felfedezni a testüket, ami maga a csoda! Probléma esetén pedig merjenek bátran kérdezni. Nekem az a legnagyobb öröm, ha megoszthatom az ismereteimet és segíthetek velük. Tehát ha valaki hívást érez, ne habozzon megkeresni, és bátran vágjon neki ennek az útnak. Az érzékiség mindenkiben eredendően ott van!
(SAV)