Igen, jól olvastad. Ez azt jelenti, hogy senkit sem szerethetsz jobban, mint magadat.
Úgy tartja a mondás, hogy ha a tanítvány készen áll, akkor a mester megjelenik. A fenti gondolat Brene Brown „The Gifts of Imperfection” (azaz „A tökéletlenség ajándékai”) című könyvéből való.
És nem csupán egy véleményt fogalmaz meg, hanem egy tízéves kutatás eredménye. Az írónő több ezer emberrel ült le beszélgetni, amiből kiderült, hogy a partnerét, a gyerekeit és a barátait mindenki nagyon akarja szeretni, ám az önszeretettel sokaknak már meggyűlik a baja.
Maga a koncepció, hogy saját magunknál senkit sem szerethetünk jobban, első hallásra ellenérzést válthat ki. Ebbe nem szokás belegondolni, hiszen az önszeretet a mai kultúrában egyfajta önzésnek tűnik. Kiskorunkban megtanuljuk, az az önfeláldozás a szeretet elsőszámú bizonyítéka. Először ez alól kell felszabadítani magunkat, mert olyan ellentmondásos viselkedéshez vezethet a későbbiekben – immár szülőként –, hogy a saját csemeténket akár az életünk árán is megvédenénk egy támadástól, mégsem vagyunk restek kiabálással a földbe döngölni őt, ha például kilöttyinti a tejet a konyhában.
A szeretteink felé való szeretetlen magatartás gyakran a saját magunkkal való problémákban gyökerezik. A kimerültség, a düh, a maximalizmus, a szégyenérzet és a szorongás mind a szeretet útjába áll.
Aki nem szereti saját magát, nem képes egészséges emberi kapcsolatokra. A csekély önbizalom kifelé gyakran manipulációban, elnyomásban és bűntudatkeltésben nyilvánul meg.
Az önszeretet hiányának következményei még súlyosabbak, amikor az embernek már gyermeke van. Mindannyian ismerünk olyan szülőket, akik úgy tűnik, mintha mindent feláldoznának a gyerekeikért, ám tudjuk róluk, hogy ez csak a felszín.
Ők azok, akik lekicsinylően bánnak másokkal, hogy azok nélkülözhetetlennek érezzék őket. Ők azok, akik kitűnő tanulmányi eredményt várnak el, és folyton oklevelekkel dicsekednek. Ők azok, akik a ki nem elégített érzelmi szükségleteikkel terhelnek. Ezek a magatartásformák nem a szeretet jelei. Arra jók, hogy enyhítsék az értéktelenség érzésének fájdalmát azoknál, akik ezt művelik.
Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az önpusztító magatartásunk a szeretteinkre nem hat ki. De kihat. A dohányzás erre kitűnő példa, hiszen a passzív formája is halálos lehet.
Sok háztartásban a táplálkozással van így: a szülők igyekeznek elrejteni az édességet a kicsi elől, hogy ők maguk azért továbbra is ehessék. Ez azonban sohasem működik. A gyerek ugyanis mindig megtalálja a finomságokat, és persze meg is akarja őket enni. Aki tehát azt szeretné, hogy egészségesen táplálkozzon az utódja, előbb saját magát kénytelen kiegyensúlyozottabb étrendre fogni.
Öngondoskodás
Az önszeretet az önmagunkról való gondoskodással kezdődik.
Amikor az ember elkezd törődni saját magával, eleinte ellenállásba ütközhet a szerettei részéről. Egy anya például azzal szembesülhet, ha délután le szeretne pihenni egy kicsit, a gyermeke rákiabál, hogy „kérlek, ne menj aludni!” Annak a nőnek pedig, aki végre elhatározza, hogy elmegy egy masszázsra, a férje jegyezheti meg csalódottan, hogy „jaj, azt hittem, végre elvégzünk néhány teendőt a ház körül”.
Ennek természetesen bűntudat a következménye. Egyedül lehet-e hagyni a gyereket a férjjel? Nem fog hiányozni a külön töltött idő a kicsinek? A dolgot még inkább megnehezíti, hogy senki sem akar önzőnek látszani. Sokan azt az utat választják, hogy mindenáron elkerülik ennek a lehetőségét, és inkább elhanyagolják magukat.
Akik viszont a kezdeti nehézségek ellenére is kitartanak, csodálatos eredményeket tapasztalhatnak: beleértve a jobb hangulatot és a meghatványozódott türelmet. Azok a nők, akik időt mernek szánni magukra, sokkal megértőbben a családjukkal. Jobb társaságot jelentenek, boldogabbak. Azt lehet mondani rájuk, hogy ragyognak.
A család pedig hamar megszokja. Hamarosan a gyerek fog rákérdezni, hogy „anya, nem mész pihenni egy kicsit?” Az együtt töltött idő mennyisége helyett sokkal inkább már a minőség válik fontossá.
Azok a nők, akik odafigyelnek magukra, sokkal jobb anyává, feleséggé, munkatárssá, gyermekké és baráttá válnak. Mintha megnőne a szeretet-kapacitásuk. A megvalósítás persze nem mindig könnyű. Legjobb, ha gyógyszerként gondol az ember az önmagára szánt időre, amit mindennap akkurátusan be kell vennie.
Önelfogadás és önszeretet
A szeretethez elengedhetetlen, hogy elfogadjuk a szeretteinket úgy, ahogy vannak. A tökéletlenségükkel együtt. Aki viszont szégyelli magát valami miatt, gyakran mások felett is könnyen ítélkezik.
Nézzük például a testszégyenítés példáját, ami sajnos nagyon elterjedtnek számít. Szinte mindenkit érint. Millió dolláros bizniszek múlnak azon, hogy ki mennyire szégyelli a testét, és mennyi pénzt hajlandó ennek a csillapítására elkölteni.
Ha nem fogadod el a saját testedet, akkor a szeretteid apró hibáit is könnyebben észreveszed. Nem fogod teljes szívből szeretni a szüleid ráncait, a kisbabád pelenkakiütését, vagy a párod anyajegyeit. Képtelen vagy rá, egyszerűen nem működik.
A perfekcionizmus és az önostorozás nemcsak annak az útjában áll, hogy magadat elfogadd, hanem azt is akadályozza, hogy másokat szeretni tudj. Kutatások bizonyítják, hogy a szeretetben élő embereket csak egyvalami különbözteti meg azoktól, akik nem abban élnek: mégpedig a hit, hogy megérdemlik a szeretetet.
Fogadd el a hibáidat! Bocsásd meg a vétkeidet! Higgy abban, hogy megérdemled! Ha mindez megvan, másokkal szemben is képes leszel rá.
Ne játszd meg magad!
Mindenkinek szüksége van emberi kapcsolatokra. De egyik sem lesz az igazi, ha nem engedjük meg magunknak, hogy olyannak lássanak minket, amilyenek vagyunk.
Az álarcok a valódi kapcsolódás útjába állnak. A szeretetben és a szerelemben nem működik az alapelv, hogy „addig játszd, amíg valóság nem lesz”.
Az alkalmazkodásra való feltétlen vágy megakadályozza a bárkihez is való igazi tartozást. A szeretethez kénytelen vagy önmagadat adni, és vállalni a sebezhetőségedet a szeretteid előtt. Hinned kell benne, hogy így is elég jó vagy, és megérdemled a szeretetüket.
Ha úgy érzed, hogy valamiért mégsem megy ez az önszeretet, legalább a szeretteid kedvéért vágj bele! Törődj magaddal, fogadd el a hibáidat, és légy önmagad! Az önszeretet több értékes kapcsolódást hoz az életedbe, a több értékes kapcsolódás pedig még több önszeretetet. Egyik nem gyarapodhat a másik nélkül. Ez a boldogság végtelen körforgása.
