Sóvárgunk az érintés után. Meg vagyunk fosztva tőle. Ez egyfajta elszigetelődést jelent, de szerencsére van visszaút innen!
Elszigetelődni az érintéstől
Sokan hisznek a gyengéd érintés erejében, ám nehezen találnak olyan embert, akiben eléggé bíznának ahhoz, hogy kipróbálják vele. A probléma egyik forrása, hogy a mai társadalom alapvetően bizalmatlan. Ez pedig természetesen az egyénből indul ki. Mindannyian úgy érezzük, hogy nap mint nap bizonyítanunk kell a társainknak, hogy méltók vagyunk a bizalmukra. Minél több sérelem ért bennünket a múltban, és minél csekélyebb az önbizalmunk, annál jobban. Tehát a saját magunkkal kapcsolatos kételyeinket látjuk mások személyiségében tükröződni.
A másik probléma, hogy minden testi kontaktust összefüggésbe szoktak hozni a szexualitással. Tény, hogy az érintés testi-lelki gyógyító hatása az intimitásra is kiterjed, ám ehhez messze nem kell direkt szexuális cselekvésnek lennie. Ha elhisszük, hogy az érintés csupán a szex egyik eszköze, akkor kizárjuk az életünkből a plátói gyengédséget – aminek egyébként elképesztő stresszcsökkentő, önbizalomnövelő és közösségteremtő ereje lenne.
Az érintés ereje
Te például milyen gyakran kapsz lehetőséget arra, hogy gyengéd érintéssel fejezd ki az érzéseidet? A környezetedben mennyire jellemző ez? Akár azonos vagy ellenkező neműek között? Itt most nem egyszerű kézfogásról vagy pár másodpercig tartó ölelésről van szó, hanem hosszabb testi kontaktusról, ami mindkét fél számára kellemes és intim, de nem szexuális töltetű. Azok között is lehetséges ilyen, akik nem egymás szeretői, és nincs is bennük olyan vágy, hogy szeretnének azok lenni.
A lelke mélyén mindenki vágyik erre, de azonos nemű felek esetén már csírájában elfojthatják a vágyat a homofób gondolatok, férfiak és nők között pedig felmerülhet a félelem, hogy egyikük viszonzatlanul többet szeretne. Mindenesetre tény, hogy a nők eredendően nyitottabbak az érintésre: ezért láthatunk kézen fogva sétáló barátnőket. Így rájuk hárul a feladat, hogy a férfiakat is visszavezessek a gyengéd érintés világába.
Gyermekkori sérelmek
A kisbabák számára az anyai érintés létfontosságú. Kutatások bizonyítják, hogy a szoptatásnak nem csupán a táplálás a funkciója, hanem a testi kontaktus révén a hormonháztartás és az immunrendszer egyensúlyának kialakítása is. Ami pedig a későbbi időszakot illeti, mindenkinek az életét alapvetően meghatározza, hogy „ölelgetős” családból jött-e, vagy pedig már egészen pici korában megfosztották az érintéstől. Persze, ez nem tudatosan elkövetett „gonoszság” a szülők részéről: ők is hozott minták alapján fojtják el magukban a gyengéd érintésre való igényt.
Élvezni az érintést
„Mi van, ha túlságosan élvezem? Nem fognak olyan gondolataim támadni?” – merülhet fel a kérdés. Válasz helyett pedig érdemes vetni egy pillantást a mediterrán népekre, ahol egyetlen óra sem telik el úgy, hogy az ember ne érne hozzá a másikhoz. Ha ismerősök összefutnak az utcán, önkéntelenül is megérintik például a másik karját, a vállára teszik a kezüket, egész testes ölelés kíséretében köszönnek…
És ebben nincs semmi szex. A skandinávoknál viszont már a félméteres közelség is bizalmi kontextusnak számít. Mi, magyarok, eredendően „szív-nép” vagyunk: természetünknél fogva nagyobb igényünk lenne az érintésre, de a már említett civilizációs okokból elnyomjuk magunkban ezt.
Tisztelet a boldog kivételnek. Te is bármikor dönthetsz úgy, hogy kivétel leszel!