Caffyn Jesse csodálatos és nagyon intenzív intimitásoktatói tréningjén voltam március elején Kanadában.
A hatnapos oktatói program (Intimacy Educator Training) abszolút szomatikus alapra helyezte a hangsúlyt. Tanultunk anatómiát, erotikus masszázst és a testben tárolt blokkok feloldására medenceövi szervek masszírozását is (pelvic dearmouring).
Az egyik legemlékezetesebb momentum az volt, ahogy Caffyn és segítője, Katie Spataro milyen nyíltan tudott beszélni a testről és a szexualitásáról. Az egész kurzust végtelen türelemmel és kiváló szervezettséggel vezették. Caffyn és Katie egyébként szomatikus tréner és dúla is egyben.
Az erotikus megközelítés mellett a traumák oldásával is foglalkoztunk, ami egy igen komoly és sok embert érintő téma. A test ugyanis a fizikai traumákon túl rengeteg lelki traumát tárol – ami személyes tapasztalatom is. Ezzel gyakran nem is vagyunk tisztában, mert talán csak akkor kerülnek felszínre, ha ér minket egy hasonló behatás, mint ami a traumát okozta. Sok-sok elfojtás, düh, agresszió, szomorúság és fájdalom jöhet fel a kezelés során.
Ezekkel a módszerekkel megérinteni valakit tehát nem csupán egy „sima” érintés vagy masszázs.
Ilyenkor találkozom a hozzám forduló lelkével, múltjával, az életének történetével… A munka tehát nagyfokú alázatot igényel a terapeuta részéről, ami Caffyn és Katie személyében is maximálisan megvolt: teljes szívvel csináltuk velük a gyakorlatokat, amelyek minden résztvevőben rengeteg élményt hoztak fel.
A traumák feldolgozására ideig-óráig a beszédterápia is megoldást jelenthet, ám egy idő után már nem elég. A testet érinteni, érintést kapni teljesen más!
A terápia során masszázzsal dolgozunk, és olyan módon, ahogy az az adott embernek az adott pillanatban a legmegfelelőbb. A masszázs lehet erotikus, ha éppen arra van szükség, de a legtöbb esetben nem erről van szó. Az emberek többsége nincs tisztában a teste igényeivel, s azzal, hogy mit szeretne adni és kapni – vagy esetleg azt hiszi, hogy ad, miközben csak magára fókuszálva elvesz.
Minden kapcsolat, de főleg a párkapcsolat alapja a kommunikáció kellene, hogy legyen. Ez a szexualitásra még inkább érvényes: fontos megtanulni a nyílt, őszinte közlést a párunk felé, játszmák és hazugság nélkül, elfogadva és kezelve a kiszolgáltatottság érzését, ami az őszinteség velejárója. Ennek része lenne megtanítani a gyerekeinket egy nyíltabb, őszintébb viselkedésre, tiszteletben tartjuk egymás határait és kérését, s ahol a „nem” az nemet jelent, illetve hogy a szexualitás teljesen normális, kinek a saját beállítottsága által megélhető dolog, ezért igenis tabuk nélkül kell róla beszélni. Probléma esetén pedig legyen kihez fordulni!
Nem attól lesz valaki szexi, hogy szexis ruhákat vesz fel. Hanem attól, hogy jóban van a testével, jól érzi magát a bőrében, s így fel meri vállalni, meg tudja élni a nemiségét.
Sajnos ez a mai társadalomban nem jellemző, viszont a tévében vagy az interneten teljesen normális a szexualitás (sajnos többnyire torz) formájával találkozni.
Fontos, hogy amikor alázattal és figyelemmel kezelem valakinek a problémáját, úgy forduljak hozzá, hogy az illető szégyen és félelem nélkül tudjon beszélni róla. Azt hiszem, ez a nagy kihívás. És az, hogy megmutassam az embereknek, hogy az intimitás nem az ágyban kezdődik, de nem is ott ér véget. Sőt, nem is a női-férfi princípiumokról szól, hogy kinek mit „szabad” vagy „kell” tennie.
Ez a saját testedről, a testedben levésről és lelked kapcsolatáról szól.
A szexuális éberség pedig nem keverendő össze az állandó felizgultsággal. Itt nem a társadalom igényeinek való megfelelés a lényeg, ahol egyébként megmutatják és megmondják, mit és hogyan kellene tenned ahhoz, hogy elfogadhatóvá válj. Mindenki ezekkel az elvárásokkal küszködik, szerintem ezért van ennyi test- és identitászavar a világban.
Újra meg kell tanítani a testünket és az idegrendszerünket az örömre és az érzékiségre.